Lauri Ylönen Születési idő: 1979.04.23. Születési hely: Helsinki Magasság: 169 cm Hajszín: fekete Szemszín: zöld Hobbi: zene, tollak gyűjtése

Lauri, most igazán jókedvűnek látszol. Legtöbbször azonban inkább komolynak tűnsz. Te melyik énedet kedveled jobban?
Lauri: A szomorúan vidámat talán? Alapjában véve olyan vagyok, mint a The Rasmus dalai: töprengő, elmélyült, szomorú, de semmiképpen sem depressziós! Ám ha az ember alaposabban megnézi a szövegeinket, soha nem esik igazán kétségbe. A remény szikrája mindig ott van.
Olyan típus vagy, aki fekete szobában, gyertyák és misztikus dolgok között él?
Lauri: Az otthonom egy szent hely, de tényleg. Van egy kis házam Helsinki közepén. Nem túl nagy: kétszobás, erkélyes, közvetlenül a Balti-tenger partján. De egyáltalán nem fekete. Inkább színesnek mondanám: nemrégiben tartottam egy harmincfős házibulit, ahol mindenkinek festékszóró volt a kezében, és graffitiket kellett nálam csinálniuk. Hát az igazán őrületes volt!
Jól hangzik! Mondd csak, nyugton hagynak a rajongók a város közepén? 
Lauri: Sokan jönnek el hozzám, megállnak az ajtó előtt, és becsöngetnek egy autogramért. Lassan már tényleg kicsit sok a jóból! Habár mostanában úgyis állandóan úton vagyok!
Milyen családban nőttél fel?
Lauri: Az édesapám, Matt hivatalnok, anyukám, Lisa pedig háztartásbeli. Nem rossz szülők, mostanára mégis elég nagy lett köztünk a távolság. Teljesen más elképzelésük van arról, hogy mit kellene csinálnom, mint nekem. Az első év után abbahagytam a középiskolát, és ezzel nem igazán értettek egyet.
Egyedüli gyerek vagy?
Lauri: Nem, szerencsére van egy két évvel idősebb testvérem, Hanna. Ő védett meg a szellemektől, akiktől éjszakánként nagyon féltem. Hanna a példaképem. Nagyon művelt, sokat olvas, és sok mindent tud. Mindenekelőtt az ő bűne az is, hogy énekes lettem (nevet). 15 éves koromig csak doboltam. Úgy gondolta, hogy énekelnem kellene, én azonban cikinek tartottam kiállni a színpadra. Aztán kipróbáltam, és nagyon élveztem! Ez volt életem legjobb döntése, bár az első években sok mindenről le kellett mondanom.
Milyen a szerelmi életed? Szóló vagy?
Lauri: Éppen igen. Nincs barátnőm, sajnos. Ebben a dologban nagyon komplikált fickó vagyok. Nem tudok egy kapcsolatot életben tartani, képtelen vagyok mindig vidám és szerelmes lenni. Ha sötét gondolataim támadnak, akkor valahogy minden lány számára nehéz esetté válok. Tulajdonképpen még sosem voltam igazán szerelmes.
Meddig tartott az eddigi leghosszabb kapcsolatod?
Lauri (gondolkodik): Talán egy évig? De az már tényleg a leghosszabbak egyike volt. Akit én keresek, azt nem könnyű megtalálni. Ne legyen olyan, mint én, mert az unalmas. Igazi személyiség legyen, egyedülálló, titokzatos. Ezért tetszenek például az olyan nők, mint Björk. Ő szerepel is a hátamon, tetoválás formájában. A kinézet nem fontos, annál inkább a stílus.
Varjútollak a hajadban, fekete ruhák: a te stílusod elég komor. Van ennek valamilyen különleges jelentése?
Lauri: A smink és a tollak a hajamban az érzéseimet fejezik ki. A varjú egy misztikus madár, az alvilág egyik hírnöke. Mindenhol ott van, és még sincs sehol. A barátaim Finnországban Lindunak is szoktak nevezni (lindu finnül madarat jelent), mert én magam is elég megfoghatatlan vagyok.
Sok tollat kapsz ajándékba a rajongóidtól?
Lauri: Igen, újra és újra! Bár nagyon sok az olyan rajongó is, aki szeretne kapni egy tollat a hajamból. Így lassan elfogynak, és nehéz újakat beszerezni. Ha legközelebb Európában turnézunk, igazán kedves dolog lenne a rajongóktól, ha ajándékoznának nekem néhány varjútollat!